2014. március 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv. A 2013. évi V. törvény alapvetően két lényeges témakörben érinti a vadásztársaságokat. A Ptk. a korábbi szabályozással összhangban a jogi személyek között szabályozza az egyesületeket is a 3. könyv 63. és 87. §-ai között, ezen új szabályozás megtalálható itt. A szabályozás alapvetően érinti a vezető tisztségviselők felelősségét az alábbiakban részletezettek szerint.

A másik, a vadászatra jogosultakat érintő szabályozás a 6. könyvben található, a szerződésen kívüli károkozás szabályai között, a 6:563 §-ban, amely újraszabályozta a vadászható állat által okozott kárért való felelősséget.

Az egyesületekre vonatkozó szabály kapcsán lényeges megjegyezni, hogy a Ptk. ezen része is alapvetően diszpozitív szabályokat tartalmaz, tehát az egyesület alapító okiratában – meghatározott kivételektől eltekintve – eltérhet a törvényben írt szabályozástól. A Ptk. 3:4 §-ának második bekezdése akként rendelkezik, hogy az alapítók egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyukban, valamint a jogi személy szervezete és működésének szabályozása során a 3. bekezdésben foglalt kivétellel eltérhetnek e törvény szabályaitól. A 3. pontban meghatározott két kivétel:

            – A. az eltérést a törvény tiltja.

            – B. az eltérés a jogi személy hitelezőjének, munkavállalóinak vagy a tagok kisebbségek jogait nyilvánvalóan sérti, vagy az egyesület törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza.

Kiemelt jelentősége van tehát annak, hogy az egyesület szervezete kialakítása és működésének szabályozása kapcsán az alapító okiratban milyen szabályokat fektet le.

A vezetői felelősségétől való eltérés nyilvánvalóan nem megengedett, hiszen az a hitelezők érdekeit sértené.

Fontos megemlíteni az új Ptk. rendelkezések hatályba lépésével kapcsolatos szabályokat. A Ptk. hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezéseiről szóló CLXXVII. törvény 11. §-a azt a szabályt tartalmazza, hogy a Ptk. hatályba lépésekor (2014. 03. 15.) már bejegyzett egyesületeknél a Ptk. új szabályait az alapszabály első módosításának bírósági nyilvántartásba vételétől kell alkalmazni, de legkésőbb 2016. 03. 15-től. Lényegében tehát ha az alapszabályt módosítják, és ez bírósági bejegyzést igényel, úgy ezen módosításkor át kell térni az új Ptk. szabályaira. Ha ilyen módosítás nem történik, akkor legkésőbb 2016. 03. 15-től. Az 5. bekezdés egyértelműen kimondja, hogy ezen időpontig, tehát az első módosítás nyilvántartásba vételéig, illetve ha ilyen nem történik, 2016. 03. 15-ig, a bejegyzett egyesületek a korábbi Ptk. alapján működnek. A fentiek miatt tehát ha az alapszabályt nem kell módosítani, 2016. 03. 15-ig a hatályba lépés előtti (régi) szabályok szerint működhetnek az egyesületek, csaknem két év van arra, hogy az új szabályok életbe lépjenek.

Példázódóan, az eddigi egyesületi gyakorlattól az alábbi eltérések lehetségesek

– a tag jogait továbbra is személyesen gyakorolhatja, de az alapszabály lehetővé teheti, hogy képviselőn keresztül gyakorolja, vagyis meghatalmazhat az alapszabályban írt feltételek szerint mást is a tagi képviseletre,

– a tag is kérheti a közgyűlés kitűzését követően a napirendi pont tárgyalását,

– az alapszabályban a szavazati jog feltételhez köthető, például a tagdíj befizetéséhez, ezért a tagdíj hátralékban levő tag szavazati joga felfüggeszthető,

– az alapszabály lehetővé teheti azt is, hogy a vezetőségi tagok egyharmada nem tag tagsági viszonyban álló személy legyen,

– a felelősségi szabályokkal összhangban az elnökség köteles a közgyűlést összehívni, ha az egyesület vagyona a tartozásait nem fedezi (előreláthatólag az egyesület nem lesz képes tartozásait esedékességekor teljesíteni), a közgyűlés köteles a szükséges intézkedéseket megtenni

– a Felügyelő Bizottság létrehozható, de csak két esetben kötelező: ha a tagok száma 100-at meghaladja, vagy ha a tagok több mint fele nem természetes személy.

Lényeges átgondolást igényel a fegyelmi kérdéskör is, ugyanis az új Ptk. szabály a közgyűlés hatáskörébe utalja – bármely egyesületi tag vagy egyesületi szerv kezdeményezésére – a taggal szembeni kizárási eljárás lefolytatását, ha az alapszabály a tisztességes eljárást biztosító szabályokat meghatározza. Lényegében tehát a kizárás csak közgyűlési hatáskör lehet. Természetesen a szervezet és működés szabad meghatározása körében fegyelmi bizottság létrehozható és választható, és a tagok elhatározása alapján az alapszabály, illetve a fegyelmi szabályzat fegyelmi felelősséget is megállapíthat.

Az egyesület határozata ellen a tag vagy bármely egyesületi szerv továbbra is bírósághoz fordulhat, de érdekesség és elgondolkoztató: a 3. 87 szakasz megengedi, hogy az egyesület alapszabályában a tagsági jogviszonyból vagy egyéb egyesületi szervek és tagok közötti jogviszonyból eredő jogviták eldöntésére állandó vagy eseti választott bírósági eljárást köthet ki.

A fenitek előrebocsátása után az egyesületi tisztségviselők felelősségével, mint legfontosabb változással kívánok foglalkozni.

A 3:65§ 4. pontja továbbra is rögzíti, hogy a tagok – tagdíj megfizetésén túl – az egyesület tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek. Ugyanakkor a vezető tisztségviselőkre, akik egyszemélyes vezetés esetén, ügyvezető vagy testületi vezetés esetén az elnökség (intéző bizottság tagjai), szigorú felelősségi szabályokat állapít meg az új törvény. Ezen felelősségi szabályok csakis kizárólag a jogutód nélküli megszűnés esetére vonatkoznak.

A 3:86§1. bekezdése szerint a vezető tisztségviselőkkel szemben az egyesületnek okozott károk miatti kártérítési igényt – a jogerős bírósági törléstől számított 1 éven belül – a törlés időpontjában tagsági viszonyban álló tag vagy az érvényesíthet, akinek részére az egyesület megszűnésekor fennmaradó egyesületi vagyont át kellett adni, vagy ha lett volna vagyon, át kellett volna adni.

Ez a felelősségi forma a tag és a vezetőség közötti jogviszonyban irányadó.

A 3:86§ 2. bekezdése viszont a hitelezőkkel szembeni felelősségéről rendelkezik az alábbiak szerint:

„A hitelezők kielégítetlen követeléseik erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek az egyesület vezetőségi 

tisztségviselőjével szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő az egyesület fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői igényeket nem vette figyelembe.” Ezen rendelkezés már egy új, a hatályba lépést megelőzően módosított szöveg, ugyanis a Ptk. eredeti szövege ennél sokkal szigorúbb felelősséget állapított meg. Ezen felelősségi szabály a gyakorlatban nagyon nehezen értelmezhető, és nyilván a bírói gyakorlat által alakított felelősség lesz. Felmerül például a kérdés, hogy van egy bejelentett, de meg nem ítélt Vt.-vel szembeni kártérítési igény, és a Vt. készpénzvagyonát felhasználják ezt követően a működéshez elengedhetetlenül szükséges kiadásaihoz – vadetetés, eszközök javítása –, akkor felelhet-e az esetlegesen megítélt kárét a vezető, mert a hitelezői igényt „nem vette figyelembe”, amikor a működéssel kapcsolatos költségeket fedezte.

A bevezetőben említett másik lényeges szabályváltozás a szerződésen kívüli károkozás körében a Ptk. 6:563§ a vadászható állat által okozott kárért való felelősség.

A vadászatra jogosult felelősségét „lex specialis”, vagyis az 1996. évi LV. törvény tartalmazta az erdő- és mezőgazdaságban okozott kár vonatkozásában, illetve a 75§. 3. bekezdésében a mező- és erdőgazdaságon kívüli kár vonatkozásában. Ezen utóbbi tipikus esete a vad és a gépjármű ütközés kapcsán beállt káresemény volt.

A Vtv. 75. § 1. bekezdése továbbra is rendezi a mező- és erdőgazdaságban a vad által okozott kárt, ez a része a törvénynek változatlan, ugyanis az itt szabályozott objektív felelősség (károkozó kimentés lehetősége nélkül) idegen a Ptk. általában felróhatóságra alapuló felelősségi rendszerével, így ez a szabály megmaradt a külön törvényben.

Az 1996. évi LV törvény 75.§ 3. bekezdését azonban, amely a mezőgazdaságon kívüli károkozásra vonatkozott és a vadászatra jogosult veszélyes üzemhez kapcsolódó felelősségét állapította meg, az új Ptk. hatályon kívül helyezte. Bevezette helyette a már említett 6:563§-t az alábbi szöveggel:

   (1) A vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem a vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületéről a vad kiváltott.

   (2) A vadászatra jogosult mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.

   (3) A kártérítési követelés három év alatt évül el.

Ez a szabály lényegesen eltér a korábbi szabályozástól, ahol is a gépjármű vaddal történő ütközése kapcsán veszélyes üzemek találkozásainak szabályai voltak irányadóak.

Az 1. bekezdés a nem vadászterületnek minősülő ingatlanok vonatkozásában is a vadászatra jogosult felelősségét állapítja meg, például belterületen azzal, hogy a felelősséget arra a vadászatra jogosultra telepíti, ahonnét a vad kiváltott. Ezen alakzat vonatkozik a jövőben a gépjármű és a vad ütközésekre is, ugyanakkor olyan kimentési lehetőséget biztosít, amelynek értelmezése nem egyértelmű. Vagyis a vadászatra jogosult akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzésén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Ezen kimentési clausula elég szokatlan, és ezért nincs is gyakorlata a polgári jogban. Általában elfogadott vélemény szerint ez egy „vis maior” helyzetre vonatkozik. Mindenesetre teljesen új alapokra helyezheti a gépjármű és a vad ütközések eddig kialakult gyakorlatát, amely szerint ha a vadveszélyt jelző tábla kihelyezésével – vadveszély estén – a vadászatara jogosult kármegelőzési kötelességének eleget tett és felróhatósága nem volt megállapítható, úgy a veszélyes üzemek találkozásának szabálya szerint mindegyik fél maga viselte a kárát. A kimentési lehetőség szabályrendszerének értelmezését a bírói gyakorlat fogja kialakítani, és elképzelhető, hogy teljesen eltérő megoldások és értelmezések lesznek.

Az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara jogi bizottságai már eddig is kimerítően foglalkoztak a két felvetett problémakörrel (vezetők felelőssége vonatkozásában a hatályba lépés előtt módosították a Ptk.-t). Szükséges azonban a kérdést napirenden tartani és az új törvényhozás elé vinni. Elengedhetetlennek látszik annak törvényi vagy jogszabályi tisztázása, hogy mi tartozik a vadászatra jogosult ellenőrzési körébe és mi tekinthető az ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan oknak. A módosított Ptk. 653.§ szerinti szabály 2014. 03. 15-vel hatályba lépett, az ezen időpont után bekövetkezett károkra kell alkalmazni, de nyilvánvaló, hogy semmilyen gyakorlata még nincsen.

Addig is, amíg ezzel kapcsolatosan bírói gyakorlat kialakul, avagy a jogszabályt értelmező és magyarázó rendelkezések vagy újabb jogszabály módosítás megjelenik, a vadászatra jogosultaknak két lehetőségük van.

Egyrészről szükséges a gépjármű- és vadütközések kapcsán a rendőri helyszínelésnél a vadászatra jogosultak aktív részvétele. A bekövetkezett káresemény kapcsán a gépjárművezető felelősségének vizsgálata. A gépjármű ugyanis továbbra is veszélyes üzem, így ha a gépjármű (vagy vezető) tevékenységében van rendellenesség és felróhatóság, a kárért az üzembentartó köteles helytállni. Az eddigi tapasztalat szerint a felvett rendőri jegyzőkönyvek a gépjárművezető elmondása alapján általában azt tartalmazzák, hogy KRESZ szabályszegésre nem került sor.

További lehetőség az is, hogy felelősségbiztosítást kötnek a vadászatra jogosultak a biztosítóval ezen káreseményre. Nyilván ez üzleti megfontolás tárgya, azonban a gépjármű a vadütközés legnagyobb problémája az, hogy nem előrelátható, tervezhetetlen és olyan jelentős, nem tervezett kiadást jelenthet, amelyet a vadászatra jogosultakat anyagilag ellehetetleníti. Ezért indokolt lehet felelősségbiztosítás megkötése, minél több vadászatra jogosult köt ilyen biztosítást és egységesen lép fel a biztosítóval szemben, annál kedvezőbb feltételek érhetőek el. Nyilvánvalóan a felelősségbiztosítás alapkérdése az a limit, amelyet a biztosító mint maximálisan kifizetendő kártérítést vállal, ez megállapodás és a vállalt díj függvénye.

Befejezésül remélem, hogy a Védegylet és a Kamara a fent említett egyesületek és vadászatra jogosultak számára kedvezőtlen szabályok enyhítésére vagy módosítására irányuló törekvése eredményes lesz.

Dr. Boda Pál

az OMVK SM Területi Szervezete elnöke