A koronglövészet alapjai – videósorozat
MEGJELENÉS DÁTUMA
2012. 05. 15.
Hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a koronglövészet. A sportág nem csak a sportlövők körében népszerű, hiszen kitűnő lehetőséget nyújt egy eredményes apróvadvadászatra való felkészüléshez is.
A háromrészes sorozatban Szabó Zoltán APSI instruktor ad ízelítőt az angliai gyökerekkel rendelkező oktatási rendszerről.
1. rész
2. rész
3. rész
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
A vad zsigerelése, nyúzása és darabolása
Nem minden vadfajta kerül téli bundájában a konyhánkra. ĺgy hát, a hús elkészítésének első szakasza a nyúzás. A nagyvad esetében (hazánkban a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a muflon és a vaddisznó), kint, az elejtés helyszínén, ezt megelőzően megtörténik egy rituálé: a tiszteletadás az elejtett vadnak, a vadász eredményének elismerése (a "töret" átadása), majd a zsigerelés.
A zsigerelés alatt a vad belső szerveinek az eltávolítását értjük, melynek természetesen szintén megvannak az illemszabályai:
A vezető, a tiszteletadás és a gratuláció után, felajánlja és lehetővé teszi a sikeres vadásznak, hogy az általa elejtett vadat saját maga zsigerelje.
Amennyiben ezt a vadász nem vállalja, a zsigerelést a kísérő végzi el.
A vadásznak, az ilyen esetekben megfelelő magatartást kell tanúsítania:
- a zsigereléshez segítséget kell nyújtani; - tisztázni kell, hogy a vadász igényt tart-e a belsőségből járó vadászrészre; - fel kell ajánlania a segítséget a vad felrakásában, elszállításában, egyebekben; - nem illik a kísérőt a zsigereléskor otthagyni, a segítséget elmulasztani, beleszólni a zsigerelő munkájába, kritizálni, okoskodni.
A zsigerelést lehetőleg még az elejtés helyén végezzük el, hogy a gyorsan romló (bomló) belső szerveket mihamarabb eltávolítsuk. Zsigereléskor soha ne siessünk, de határozott, körültekintő mozdulatokkal dolgozzunk, hogy ne csináljunk a természetből "mészárszéket".
A lőtt vadat fordítsuk a gerincére, két hátsó lábára lépjünk rá, hogy munka közben ne zavarjanak.
Két ujjal csípjük fel a bőrt a hasfalon és óvatosan vágjuk ki, folytassuk a vágást hátrafelé a végbél irányába. A medencecsont magasságában először csak a húst vágjuk át, majd a csontot.
Igyekezzünk minél pontosabban középen vágni, mert a medencecsont közepe porcos, itt könnyebb átvágni. Idősebb állatnál ez egyre csontosabb, de a közepe még mindig porcos.
Ezután a keletkezett nyíláson benyúlva a fej irányába végigvágjuk a hasfalat (az alábbi képen jól látszik, hogyan kell a kést vezetni, hogy ne sértsük meg a belső szerveket), a mellkas csontot és a nyakat egészen a garatig.
A nyelőcsövet a garatnál vágjuk át, bontsuk ki, majd hátrafelé húzva, a rekeszizom átvágása után húzzuk ki a testből a belső szervekkel együtt.
A végbelet vágjuk ki.
Emeljük meg a vadat a két mellső lábánál és a vért hátrafelé csurgassuk ki a testből.
Válaszuk szét a zsigereket, belsőségeket. A szívet vágjuk szét, hogy a kamrában, pitvarban ne maradjon vér. A nyúzással és a vad feldarabolásával folytatjuk a munkát, amit már általában otthon végzünk el.
A hátsó lábon a csánk fölött vágjuk körbe a bőrt, majd a láb belső oldalán vágjuk fel a bőrt úgy, hogy az inak sértetlenek maradjanak.
Ugyanezt a műveletet hajtsuk végre a másik lábon is. Ezt követően nem kell kötözgetéssel bíbelődni: a térdhajlat alá, a csont és az ín közé kampós végeivel be kell csúsztatni a nyúzófát mindkét oldalon és a vadat megfelelő magasságra már fel is lehet akasztani.
Felakasztás után a hátsó lábak kibontásával folytassuk a munkát.
Nyúzásnál fontos, hogy a bőrt a segítő kezünkkel mindig feszítsük meg! A hús és a bőr találkozási vonalánál vágjunk.
A törzs lefejtésével haladjunk tovább. A csánkig bontsuk ki az mellső lábakat, ugyanazzal a technikával, mint a hátsó lábaknál.
Bontsuk ki a nyakat, majd megfelelő helyen vágjuk le a fejet.
Vágjuk le a lábakat úgy, hogy ujjainkkal tapogassuk ki az ízületet, tegyünk egy vágást, feszítsük meg az ízületet, majd vágjuk át.
A lövés helyét vágjuk körbe és távolítsuk el.
A nyúzás ezzel kész, következik a darabolás.
Először a két mellső lábat vágjuk le a lapockával együtt.
Ezután a bordák mögött vágjuk be a hús a gerincig, majd a gerinc mellett haladva válaszuk le a bordákat. Egészen a bordák tövénél vágjunk, mert a borda is porcal kapcsolódik a gerinchez, itt könnyebb átvágni. Ha nem sikerül megtalálni a porcos részt, nagyon jó szolgálatot tesz a vastag, nehéz penge, amit bárdként is használhatunk.
Ez a művelet könnyebben megy, ha először a kés hegyével végigkarcoljuk a bordacsontokat a gerinc mentén, mintegy előre bejelölve a későbbi vágás irányát.
Ezután a hátsó combok leválasztása következik. Akasszuk le a lábat a húskampóról és hátrafelé feszítsük meg. Az ízületi tokot átvágva válaszuk le a combot.
A combról vágjuk le a hátsó lábat, szintén az ízületnél, az első lábaknál leírt (bemutatott) módon. Ugyanígy járjunk el a másik oldalon is.
Ezután vágjuk kisebb darabokra a gerincet, tetszés szerint. Először a gerinchúst vágjuk körbe, majd roppantsuk meg a gerincet, ezután vágjuk át teljesen. Őz esetében csak félbe szoktuk vágni. (Forrás: Magyar Túlélő Portál topic "Vadölő" írása és Szűcs "mikarta" Róbert fotói felhasználásával)
Nagyobb vadnál, mint például a szarvas, a darabolást az előző technikák alkalmazásával, a következő példa szerint is végezhetjük:
A darabolást követően, a húsokat csapvíz alatt jól megmossuk, majd tiszta ruhával leszárítjuk.
A mai, korszerű világban, a vad tárolását megkönnyíti a fagyasztóláda. Egyszerűen, a húsdarabokat, belsőségeket műanyag tasakokba rakjuk, lehetőleg vákuumozva a tasakokat leforrasztjuk és címkéket ragasztunk rájuk a szükséges feliratokkal: vadfajta, elejtés dátuma, testrész.
A vadnyúl nyúzása és darabolása
A lőtt vadnyulat sokan néhány napig állni hagyják a bőrében, hogy a húsa puhuljon, de a vad különleges íze miatt is, hogy az fokozottan érvényesüljön. Ehhez azonban figyelembe kell venni az időjárást. Fagypont feletti időben egy-két napról lehet szó, természetesen hűvös, szellős helyen tárolva. Fagypont alatt teljesen más a helyzet. A vadat több napon át is, szellős helyen a bőrében tárolhatjuk.
A nyulat hátsó lábainál fogva felakasztjuk úgy, hogy hasi részével felénk lógjon. A nyúzást a hátsó lábaknál kezdjük az előzőekben leírt módon, majd a bőrt erős mozdulatokkal lehúzzuk. Nem feltétlenül szükséges a bőrt a hason felhasítani. A levágott fejet, lábakat a szárnyasvadnál nem szoktuk felhasználni, a nyúl esetében viszont, kiváló savanyú leves készülhet belőle. A lövés roncsolta részeket vágjuk ki. Az előzőekben leírtak szerint elvégzett nyúzást és darabolást követően a húst bő vízben - lehetőleg csap alatt - többször is megmossuk.
A nyúzással és darabolással, a vadhúst előkészítettük a tároláshoz, pácoláshoz, puhításhoz és a sütéshez, főzéshez, pároláshoz.
*********************************************
|
A sörétlövés hatása a vadra |
|
A sörétlövésnek a vadra gyakorolt hatása elsősorban nem életfontosságú szervek károsításán, roncsolásán alapszik, mint a golyólövés. |
Abból adódik, hogy egyidejűleg több söréttalálat éri a vad testfelületét, tehát a vad testébe egyidejűleg több sörétszem csapódik be. A túl közelről leadott sörétlövés esetén a lövés roncsoló hatása érvényesül az életfontosságú szervekben és az izomzatban, ennek következtében a lőtt vad használhatatlanná válik. A sörétes puskával tehát nem célszerű olyan lövésre törekedni, különösen ha hasznos vadról van szó, amely pusztán a roncsoló hatás alapján öl. A sörétlövés azonnali ölő hatása - életfontosságú szervek károsítása nélkül is - azon alapszik, hogy a testfelületbe egyidejűleg több helyen becsapódó sörétszemek a test felületén levő idegvégződések közül számosat károsítanak, miközben mozgási energiájukat hatalmas ütésként közvetítik a test felületére. A becsapódó sörétszemek jó része áthatol a bőrön és a bőr alatt legfeljebb néhány cm mélyen megállapodik. Azok a sörétszemek azonban, amelyek puha testfelületen csapódnak be, mélyebbre hatolnak és életfontosságú szervet is károsíthatnak.
Kellő számú és energiájú sörétszem becsapódása kimúlással járó sokkhatást idéz elő a vadban. Ugyanez következik be akkor is, ha a sokkhatással egyidejűleg életfontosságú szerv is károsodott. Amennyiben a sokkhatás elmarad (pl. a sörétszemek csekély száma vagy csekély mozgási energiája miatt), de életfontosságú szerv károsodik, akkor a vad kimúlása, a károsodott szerv jellegétől függően, azonnal vagy rövid időn belül bekövetkezik. Ha a találat sem a sokk kiváltásához nem elegendő, sem pedig életfontosságú szervet nem károsít, a vad sebesülten elmenekül, és sorsának további alakulása a sérülés jellegétől függ. Általában a nagyméretű sörét okozta sebzés kevésbé hajlamos a gyógyulásra, mint az apró sörété. A kellő sokkhatás kiváltásához szükséges sörétszám a vad testfelületének függvénye. A keresztben menekülő, tehát teljes testfelületet mutató, kifejlett fogoly teste kb. 90 cm2, a fácáné és a tőkés récéé kb. 180-190 cm2, a kifejlett nyúlé kb. 550 cm2.
A testfelület nagysága, bizonyos határok között, azt is meghatározza, hogy mekkora söréttől várhatunk kellő számú és energiájú találatot. A nagy átmérőjű sörét szórásából ugyanis a kistestű vad könnyen kimaradhat. Hiába képvisel tehát ez esetben a nagy sörét kellő energiát, találati valószínűsége csekélyebb, mint a kisebb sörété. A nagytestű vadra alkalmazott apró sörét találati energiája viszont, a nagyobb számú találat ellenére, kisebb lehet a szükségesnél. A kis testfelületű vadra tehát a találati szám és energia szem pontjából legeredményesebben a 12-es, a közepes testű vadra a 10-es, a nagyobb testűre a 8-as sörétet használhatjuk. Tudjuk, hogy a sörétek becsapódási energiája részben nagyságuknak (tömegüknek) a függvénye. Nézzük meg tehát azt, hogy az említett nagyságú sörétből hánynak kell becsapódnia a vad testébe a sokkhatás kiváltásához. A kis testű (fogoly) apróvadba 3-5 szem 12-es, a közepes testű (fácán) apróvadba 4-5 szem 10-es, a nagyobb testű (nyúl) vadba pedig 5-7 db 8-as sörétnek kell becsapódnia a sokkhatás eléréséhez. Tudjuk azonban azt is, hogy a sörét becsapódási energiája a távolság növekedésével jelentkező sebességcsökkenés következtében mérséklődik.
Meg kell tehát nézni azt is, hogy az említett számú és nagyságú sörétek milyen távolságig rendelkeznek a sokk kiváltásához szükséges becsapódási vagy találati energiával. Azt tapasztaljuk, hogy a maximális távolság 12-es sörét esetében 45 m, 10-es és 8-as sörét esetében pedig 50 m. E sörétnagyságoktól a gyakorlatban nem célszerű lényegesen eltérni, mivel vagy a találati energia, vagy a találati szám lesz kevés a sokkhatás kiváltásához. Hogy a söréttalálat hol éri a vadat, annak a sokk kiváltása szempontjából viszonylag kisebb a jelentősége. A test elülső és középső harmada azonban idegvégződésekkel sokkal dúsabban van ellátva, ezért, különösen a nagyobb testű apróvadra, a lövést feltétlenül a test elülső harmadára adjuk le.
A kellő hatás eléréséhez a sörétnek oly keménynek kell lennie, hogy a szőrzetet és a tollazatot, valamint a bőrt átüsse anélkül, hogy nagyon ellapulna. Az ellapulás annyira lecsökkenti az átütőerőt, hogy a lövés nem éri el a kívánt hatást, a túl puha sörét pedig még a bőrt sem üti át. A sokkhatás kiváltása szempontjából igen fontos követelmény az is, hogy a sörétek csaknem egy időben csapódjanak be. Ha ugyanis a sörétraj a nagy távolság miatt túlzottan elnyúlik, és a sörétek egymás után érik az idegvégződéseket, a sokkhatás elmarad, a vad tehát a találat ellenére elvész. A kivételek közé tartozik csupán az az eset, amikor a nagy távolságról leadott lövés sörétszeme, életfontosságú szervet érve, terítékre hozza a vadat. Akik a roncsoló, a középre túlságosan összehordó, az erős lövési magú puskában, illetve a nagyméretű roncsoló sörétben bíznak és kételkednek a sokkhatás jelentőségében, azokat könnyen meggyőzhetjük álláspontjuk helytelenségéről.
Vizsgáljanak meg néhány olyan vadat, amely a lövés hatására azonnal kimúlt. Lenyúzás, majd felbontás után megállapíthatják, hogy hol, milyen találat érte. Az esetek többségében azt fogják tapasztalni, hogy a sörétek nem értek életfontosságú szervet (agyvelőt, szívet, gerincvelőt stb.), hanem egy részük az izomzatban található meg, legfeljebb néhány cm mélyen. Ez azt bizonyítja, hogy a vad kimúlását sokk idézte elő. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy az eredményesség szempontjából jobb, ha valamivel kisebb lőtávolságra hatékony, minél egyenletesebben terítő puskát használunk, mint ha messze hordó, nagy százalékú puskát vennénk igénybe. Ha ugyanis a puska jobban terít, a sörétraj széléből is elegendő számú találat éri a vadat, még akkor is, ha némileg pontatlanul céloztunk. Lényegében ugyanez a helyzet a sörétnagyság tekintetében: legeredményesebben a vad testnagyságának megfelelő nagyságú söréttel vadászhatunk. |
*******************************************************
A sörétlövés oktatása és tanulása
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
